Rachel Gibson: Ments meg!

- Éjjelente futni járok.
- Magadtól? - Sadie elhúzódott tőle annyira, hogy lássa az arcát: - Úgy értem, nem kerget senki?
- Mostanában már nem (...)

Bárcsak valahányszor, amikor olyan igazán szerethető romantikus könyvet szeretnék olvasni, akkor egy ilyen regény akadna a kezembe!

Rachel Gibson tollából eddig két magyar nyelven elérhető könyv jelent meg (Jégbe zárt szívek; Jane vékony jégen táncol), és mindkettő nagyon tetszett. Az írónő követte az eddig bevált sémát, két egyedülálló felnőtt szereplőt varázsolt a lapokra, akik kezdetben nem érdeklődnek egymás iránt, de ez persze megváltozik - cseppet sem meglepő módon. Sadie egy olyan texasi városkába tér haza, ahol van olyan nő, aki inkább férjhez megy 25 évesen egy börtönben csücsülő elítélthez, akit az interneten ismert meg, minthogy megkapja a vénlány címkét. Mivel főhősnőnk 33 éves és - fejezzük ki modernen - szingli, mindjárt furcsán jönne ki, ha kísérő nélkül jelenne meg az unokahúga esküvőjén. Azonban nagy esélye van erre, egészen addig, amíg a hazatérése küszöbén össze nem fut egy jóképű idegennel, akinek lerobbant az autója, és szintén a városba tart... Vince-ről sokáig nem sokat tudunk, csak amit az első benyomás alapján megállapíthatunk: igazi férfias jelenség, erős, izmos, stb., mely tulajdonságok minden bizonnyal SEAL osztagos múltjának tudhatók be.

Egyikük sem tervez hosszabb ideig időzni Texasban, csak éppen az élet más lapokat oszt... Nincs sok mellékszereplő de nem is hiányoztak, ez a kettős remekül kitöltött egy regényt. Kezdetben a kapcsolatuk a szexre épült, nem is akart egyikük sem többet, és még én is jól megvoltam a normálisan, nem igénytelenül megírt erotikus jelenetekkel. De az érzelmek mégiscsak utat törtek, a kérdés, hogy hagyják-e - mindketten -, hogy a szívükre hallgassanak?

Semmit nem hiányoltam a könyvből, kellemes volt olvasni, érdekesek a mellékszálak is, hogy milyen megörökölni egy családi vállalkozást, miközben kifejezetten sosem akartuk magunk továbbvinni, tetszett, hogy foglalkozott azzal, hogy mit művel lelkiekben egy emberrel a háború, és az is, hogy nem csak egy névtelen szülővárosról volt szó, hanem megelevenedett az egész közösség, ráadásul úgy, hogy végig a háttérben mozogtak ezek a történetelemek.

Maximálisan szimpatikusak a szereplők, akik történetét akár újra is olvasnám. Az egyetlen amit sajnálok, hogy van olyan szál, ami nem lett lezárva, de talán egy másik kötetben meglenne rá a válasz (?). Totálisan kikapcsolt, megnevetett, vagyis szórakoztatott, az írónő tudja, hogyan kell tökéletes női regényt írni. Nagyon várom egy következő könyvét magyarul (mondjuk a jéghokis sorozat - amire ebben a könyvben is volt utalás - soron következő kötetét).

5/5

320 oldal
Athenaeum Kiadó


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése