Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Furcsán titokzatosan kezdődött a könyv, olyan elrabolós a szitu, és nem igazán kerülünk képbe, hogy mi is történt. Fehér szoba, különös és helyes (?) fiú. A főszereplő lány, Grace egyébként épp öngyilkosságra készült, mielőtt felébredt volna a fehér szobában, ahol egyetlen szórakozása az írás. Sosem tudja, hogy nappal vagy éjszaka van épp, de próbálja számon tartani a napokat, hogy mióta tartja fogva Ethan. Egy darabig nem különösebben foglalkoztatja a kijutás, ami hülyén hangzik, de elég elcseszett élete van, és úgy érzi, nem olyan rossz elzárva lenni előle. 

A történet mondhatni két szálon fut, az egyik a jelen, a másik pedig a "múlt", ami nem is annyira az, de mindegy, szóval az a másik, és fontos szerepe van benne egy legjobb barátnőnek (Sal) és egy másik fiúnak (Nat), meg az ő testvérének, meg kevésbé fontos egy folyton távol lévő anyának. Sal és Grace között minden a legnagyobb rendben, de aztán történik valami, ami mindent megváltoztat. 

A továbbiakban többnyire ez a rejtély foglalt le, olyannyira, hogy az elrablás szinte nem is érdekelt. Ezt akkor csak kicsit éreztem nem helyénvalónak, mert héj, mi lehetne aggasztóbb annál, mint hogy az embert elrabolják, de utólag minden értelmet nyert, még az is, hogy érezhetően maga a könyv is nagyobb részben foglalkozik a barátnős dologgal. Aztán mikor a barátságban mosolyszünet áll be, belép a történetbe a szerelmi szál, ami eléggé kedvemre való volt, mert mostanában az ilyen romantikus témák tudnak lekötni, komolyabb dolgokat nem nagyon tud feldolgozni az agyam. Na, szóval lubickolunk az új kapcsolatban, végre látszik valami normális, de aztán ezen a téren is történik valami, és ezzel az egész könyv egyszeriben nagyon furcsa lesz. Valami nem stimmelt, ez áradt az egészből. Egyébként az egész olyan távoli maradt, a szereplők, a sztori is, mintha lebegne valami pajzs a történet körül. Mikor ez végérvényesen megfogalmazódott bennem, váratlan dolog történt, ami meglepett, és egészen átértékelődött minden, amit olvastam. Sokáig nem voltak bizonyos részek túl érdekesek, de mégis olvastatta magát. Így utólag és egyben látva mindent, ötletes és sokat mondó könyv, és nem sejtettem, hogy ilyen befejezése lesz. (Egy újraolvasás pedig még több magyarázatot is adna.)

316 oldal
Könyvmolyképző Kiadó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése