Nathalie Somers: Lányok regénye

A három barátnő, Maëlle, Lily és Chiara új tanév előtt áll, ami egyben iskolaváltást is jelent számukra, mert megkezdik az első tanévüket a gimnáziumban. A legtöbb sulitársuk egyelőre ismeretlen számukra, de vannak ismerősök is, köztük az undok Wendy (az ellenség) vagy a helyes Adrien, akiért odavannak a lányok. A jól összeszokott hármas az ősz beköszöntével aztán kiegészül egy negyedik taggal Mélisande személyében, akit már egészen a könyv elején megismerünk. Mindhárom lány elég különböző, Chiarát a színészkedés érdekli, emellett apja különös viselkedése foglalkoztatja, a súlyfelesleggel küzdő Lily titkot őriz, amit még a barátnőivel sem oszt meg, Maëlle életébe beköszönt a szerelem, és Mélisande is érdekes kalamajkába keveri magát egy fiú miatt. A lányok családi háttere eltérő, a jómódú Mélisande mellett az átlagosabb társadalmi rétegek is megmutatkoznak a könyvben. Ezek megtörik az egysíkúságot, a tinis jellegnek némi komolyabb hátteret adnak, és ez tetszik.

Kicsit emlékeztet egyébként az egész a Négyen egy gatyában könyvekre, amiket szintén szerettem, és ahogy néztem, ennek is elérhető már eredeti nyelven folytatása (három kötet is azt hiszem), úgyhogy bízom benne, nálunk is elérhetővé válnak idővel.:) A franciaországi helyszínek üdítő újdonságként hatnak, valahogy az egész történetnek jól állt, még ha túl nagy jelentősége nincs is, nekem számított.

A felépítése is a kedvemre való, váltott nézőpontos, de a mesélő végig mint külső szemlélő számol be a történésekről. A fejezetek pedig mindig egy dátummal kezdődnek - óra/perccel kiegészülve, bár bevallom, ezek felett legtöbbször átsiklottam, hogy most pontosan hány nap telt el vagy hány óra. Mindegyik főszereplő külön egyéniség, így valószínűleg minden olvasó tud kicsit azonosulni valamelyikükkel. Az én kedvencem Mélisande lett, nincs különösebb oka, egyszerűen csak megtetszett a karakter. Igaz, több butaságot csinált, akár csak a többiek, de velük együtt ismertem meg, és az első benyomások után érdekes volt, ahogy kezdett kirajzolódni a jelleme, és hogy nem is olyan hűvös meg stb., mint amilyennek elsőre tűnhet.
Szóval igazán szórakoztató volt nyomon követni a csetlés-botlásaikat, és drukkolni nekik, még az sem szegte kedvem, hogy általában előre lehetett tudni, mi fog történni, bizonyos lépések milyen következményekkel járnak. Ilyen esetekben mindig csak "nagy bölcsen" megjegyeztem magamban, hogy "ajjaj, ennek nem lesz jó vége" vagy ilyesmi.:))


Remek kikapcsolódás, derűs hangulatot varázsol, pihentető - és szerintem nem csak tiniknek. Pedig ez a Bíbor pöttyös könyvek kategória a tizenévesek közül is a kisebbeket célozza meg úgy érzem, de mégsem találtam túl gyerekesnek, számomra még éppen nem gyermeteg túlzottan. Tényleg várom a folytatást! Ja, és a borító szuper!!

331 oldal
Könyvmolyképző Kiadó


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése