Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

"- Persze, mindig lehet csűrni-csavarni a részleteket, de a lényege ilyen egyszerű. Belőled egy van, belőlük kettő. A szerelem ilyen önző dolog."

Mit is írhatnék egy könyvsorozat harmadik és egyben befejező kötetéről? A rajongók minden bizonnyal olvassák, akiket pedig meggyőznék, hogy milyen klassz kis ifjúsági-farkasos-fantasy, elviekben nem a befejező kötettel kezdeném el ajánlani a trilógiát. Pedig megtehetném, és most meg is kísérlem (:D). Szerencsére egyszerű dolgom van, hiszen szinte csak pozitív dolgokat tudok felsorakoztatni mellette. Annyit helyesbítenék az előbbieken, hogy erre a kötetre az ifjúsági jelző már nem is illik annyira, mert úgy érzem, időközben felnőttek és fejlődtek is a karakterek.
(Az első kötet írása egyébként itt, a második pedig itt található.) 

A szóban forgó rész stílusosan A döntés címet viseli. Bevallom, leginkább a szerelmi szálak foglalkoztattak, és tetszett is a Calláért folyó harc, szórakoztató jeleneteket, szituációkat adott a két fiú küzdelme, bár az őrlődés miatt nagyon sajnáltam őket, és bizony kissé igazságtalannak éreztem az egész helyzetet az ő szempontjukból, de a fontosabb cél érdekében megértettem Calla nem-döntését is. A vége pedig alakult ahogy alakult, semmiképp nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulok, hogy nekem szomorú volt. A szerelmi szálak mellett eseménydús végig, cseppet sem unalmas, és szépen haladt a cselekmény, a szervezkedés, és változatlanul szerethetők a szereplők. Nem volt elképzelésem, még tippem sem, hogy fog végződni a sztori. Igazság szerint minden a helyére került, illetve attól függ, honnan nézzük, mert szerintem nem lehet egyértelműen eldönteni, mennyire jó, ami történt. Természetesen a kedvemre valóbb lett volna, ha az a pici negatívum, ami beárnyékolja a teljes happy endet, elmarad, de így is jó. Szeretem ezt a sorozatot, a kedvencek között marad, és meg tudom érteni az írónőt - nem épp egy kiszámíthatóan lezárt történetet alkotott, és azt hiszem, nem volt célja "állást foglalni" sem a fiúk szerint kettészakadt olvasói tábor közt, sem semmi másban, hanem ahogy ő megálmodott mindent valószínűleg már a legelején, ahhoz ragaszkodott, még akkor is, ha ezzel néhány olvasójának "csalódást okoz". Én elfogadom a lezárást minennel együtt, és kellemes emlékekkel gondolok vissza az egészre, amikor megpillantom a kötetek gerincét a polcon.

A borító ismét csak gyönyörű!!

4,5/5

416 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése