Kerstin Gier: Zafírkék

"Virsliszáj mester valamelyest megnyugodott, visszaeresztette szokásos helyére a szemöldökét, és mivel nem hallhatta Xemeriust, aki a mennyezetről hangosan lekiabált, hogy "Tökfej!", nekifogott a lehangoló leltárnak. Arra volt kíváncsi, mit tudok az 1782-es évről a politika, az irodalom, a társasági szokások és a divat vonatkozásában, majd a válaszom hatására ("Azt tudom, hogy mi nem volt akkoriban. Például nem volt automata vízöblítéses vécé, és a nőknek nem volt választójoguk.") néhány másodpercre a tenyerébe temette az arcát."

Már nagyon vártam Kerstin Gier trilógiájának második részét, mégis amikor végre olvashattam, valahogy nem volt hangulatom hozzá. De nem hagytam magam és nem engedtem a hangulatingadozásnak, amit jól tettem, mert pillanatok alatt berántott ismételten ez a jól kitalált, időutazásal megáldott világ. Persze sokat felejtettem az első kötet tartalmából, így szükség volt az emlékeztetőkre, amik nem lettek eltúlozva, pont megfelelő mennyiségben utalt vissza az írónő az eddig történtekre.

Gwendolyn fő tennivalójává vált, hogy elsajátítsa mindazt a tudást, amit helyette tévedésből Charlotte tanult meg. Gwen nincs elragadtatva ettől, és ha ez még nem lenne elég, egyesek nem akarják elfogadni az új helyzetet, és még nem is bíznak benne, továbbá nem avatják be a dolgokba. Mindezek hatására nem csoda, hogy Gwen maga kezd nyomozásba (amiben Leslie is segédkezik, bár kevesebbet szerepelt most), hogy némi információhoz jusson, és nem tudja, kiben bízhat. Nagy segítség számára Xemerius, a vízköpő szellem-démon, először kicsit idegesített, de aztán megkedveltem, és a beszólásai inkább viccesek, mint zavaróak lettek. A titkokhoz és kérdésekhez hozzájön természetesen Gideon, aki mit sem változott az első rész óta, ugyanolyan jóképű és megnyerő és stb.:) mint amilyen volt. Sajnos egyúttal kiismerhetetlen is, nem igazán lehet követni, hogy éppen mi vezérli a cselekedeteit...

A Gideonos huzavona mellett apránként haladunk előre a titkok feltárásban, az időutazás pedig trükkössé teszi a dolgokat, nagyon izgalmas, szerethető, és szélsebesen olvasható továbbra is ez a könyvsorozat, minden amiért szerettem a Rubinvöröst, változatlanul jelen van. Ahhoz képest, hogy kissé kiestem a történetből, ez a kötet is szinte azonnal és teljesen magával ragadott. Ráadásul megint csak a várakozást hagyta maga után, hát ilyet!!:)

A könyv végén lévő rejtvény... egyelőre függőben maradt számomra.

Köszönöm szépen a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ui.: a borító <3 természetesen.:)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése